Szilvalekvár

Életemben először szilvalekvár készítésre adtam a fejemet. :) Na, nem az egész nap üstben kevergetős változatot vállaltam be (bár az lenne az igazi), hanem 2 kevergetés-mentes verziót próbáltam ki. Szüleimnél és barátnőméknél is termett szilva bőven, ez adta az ötletet. A maradékból pedig szilvás gombóc készült.
A 2 féle lekvár a következő volt: egy kisebb mennyiséget mosás-magozás-kiválogatás után egy vastag falú rozsdamentes edénybe a tűzhelyre tettem fel főni. Előtte az edény aljára kb. 1 deci 10%-os ecetet kell önteni, ennek íze, illata elillan a főzés során. Az ecetre jön a szilva, és villanytűzhelyen kis hőfokon (1-2-es fokozat) főzöm addig, míg úgy nem ítélem meg, hogy jó lesz. :-) Először fedő alatt, aztán ha levet ereszt, megrottyan, akkor anélkül. Aki gáztűzhelyen készítené, az még egy vastag lángelosztót is tegyen az edény alá! Elvileg nem kell keverni, én is csak a vége felé kevertem meg egy párszor, hogy a szemek jobban szétessenek. Valóban nem égett le, ez sem, és a sütős változat sem.


A tűzhelyen készülő kisebb adag - ebből 4 üvegnyi lett

 Utóbbit egy jó nagy zománcos lábasban kezdtem sütni, az aljára előbb itt is a deci ecet kerül, erre a szilva, és kb. 110 C-on sütöttem sok-sok órán keresztül. Mivel nagy volt a mennyiség, nekem kb. 12 órát sült, és még így is elég darabos maradt, ami végülis nem baj, csak nem lett az a kenőcsös jellegű.
Tipp: legközelebb inkább többször, kevesebb mennyiséget készítek, mert ez így nem volt túl energiatakarékos módszer.
Végül mindkét fajtát kiforrázott üvegekbe töltöttem, és száraz dunsztban hagytam kihűlni. Finom, igazi szilvaízű, ám darabos lekvár lett a végeredmény. Cukrot nem tettem hozzá, és tényleg nem kellett kevergetni, nem égett le egyik sem.

A sütős változat