Fűszerek: a fahéj

Fahéj

A fahéj évszázadok óta ismert, igazi egzotikus fűszer. Már a bibliai időkben is használták, mint illatszert, és mint füstölőt.

Fahéj

A fahéj (Cinnamomum zeylanicum) bokros, örökzöld faféle a babérfélék (Lauraceae) családjából, Sri Lankán (Ceylonon), a szomszédos indiai Malabar parton, Myanmar-on (Burmán) honos növény, ezen kívül termelik még Dél-Amerikában és Nyugat-Indiában is. Világosbarna a színe, kellemes, illatos az aromája, és meleg, édeskés íze van. A fahéj valamikor értékesebb volt az aranynál is. Egyiptomban balzsamozó szerként és bűvereje miatt keresték, a középkori Európában vallásos rituálékhoz, ceremóniákhoz és ízesítőszerként használták. Később a Holland Kelet-indiai Társaság kereskedelmében a fahéj volt a legjövedelmezőbb fűszer. Modern korunkban a fahéj sokféle étel ízesítésére szolgál, az édességektől a currykig. Európában és az Egyesült Államokban különösen népszerű a péksütemények ízesítésére.

A fahéj a belső kérge egy trópusi örökzöld fának, mely kb. 10-13 méter magasra nő. Rokon fahéjfajtákat találhatunk Indonéziában, Vietnámban és Kínában is. Miután lehántják a fáról a kérgét, hagyják egy napig száradni és érlelődni (fermentálódni), majd lekaparják róla a külső réteget. Ahogy a belső kéreg szárad, összetekeredik arra a jellemzően szimpla fakéreg tekerccsé, ahogy ismerjük. A ceyloni (vagy más néven valódi) fahéj rozsdabarna, vörösesbarna színű enyhén édeskés ízzel.

A Cassia (Cinnamomum cassia) - egy közeli rokon Malaysiából és Indonéziából. Nevezik még "kínai fahéjnak” is. Hasonlít az igazi fahéjra, de a cassia kérge csípősebb. kevésbé jóízű, és vastagabb, mint a fahéjé.

A fahéj a 16. - 18. században nagyon népszerű volt Európában, napjainkban jelentősége csökkent: a nyugati konyhákban a fahéj fő felhasználási módja a különféle desszertek, gyümölcskompótok ízesítése, melyeket a legtöbbször a fahéj és a szegfűszeg keverékével ízesítenek.

A téli, karácsonyi időszak egyik legkedveltebb és egyik legelterjedtebb, minden konyhában megtalálható fűszere a fahéj. Kapható darabokban és őrölve is. A darabos fahéjat gyümölcslevesekbe, gyümölcsmártásokba, valamint forralt borba főzzük. Az őrölt változatát keverjük diótöltelékbe, diós sütemény tésztájába, de nem hiányozhat a mézeskalácsból sem. Porcukorral összekeverve az őrölt fahéjat kiváló tejbedara, tejberizs szórására. Az utóbbi időkben különféle teák, rágók, cukorkák is készülnek fahéj felhasználásával. Karácsonyi díszeink, koszorúk készítéséhez mint dekorációs anyagot is felhasználjuk, és népszerűek ilyentájt a fahéjas illatosítók, illóolajok is.

Gyógyászati szerepe: A fahéj segíti a vírusok, baktériumok és gombák elpusztítását. A fahéj fertőtlenítő hatóanyagokat tartalmaz, ezért gyakran használják a népi gyógyászatban a gyomor-bél csatorna fertőzései és légúti fertőzések ellen. A kéreg antibakteriális, összehúzó, szélhajtó, görcsoldó és hányáscsillapító. Az illóolaja pedig antibakteriális hatású. Segíti az emésztést, ezért enyhíti az emésztési zavarokat, a kólikát, a hányingert és a bélszelek túlzott távozását.

Teakeverékként segíti az étvágy és emésztés javulását, erősíti a gyomrot, javítja a szájüreg gyulladásos folyamatainak gyógyulását. Egyéb kedvező tulajdonsága, hogy a benne lévő tannin miatt megállítja a vérzést és a hasmenést. Javítja a vérkeringést, ezért csökkenti a hűléses betegségek tüneteit. Fokozza az inzulin hatékonyságát, javítja a glükóz toleranciát. Ellazítja a méhet, ezért csökkenti a menstruációs panaszokat. Nyugtató hatású, az egész testben melegségérzést vált ki.