Fűszerek: a bors

Szemes bors

A feketebors (Piper nigrum) egy trópusokon őshonos cserje, mely fürtökben hozza meg csonthéjas termését. Az egyik legismertebb és legkeresettebb fűszer. A feketebors néven ismert fűszer a cserje kifejlődött, de még éretlen állapotban szüretelt szemei, melyeket hosszan, napon szárítanak ki. Így nyerik el sötét vagy fekete színüket. A feketebors a paprika után a magyar konyha legnagyobb mennyiségben használt fűszere. A feketebors a legcsípősebb borsfajta.Szingapúr és Malabár vidékén, Elő-Indiában honos, de termesztik Ázsiában és Amerikában is. Az ókori népek kedvelt fűszere volt, hazánkban csak a középkorban kezdett elterjedni a királyi és főúri konyhákban, bár már a honfoglaló magyarok is ismerték. Ma már az egész világon a legismertebb és legtöbbet használt fűszer. A cserje bogyója, az éretlenül szedett szárított termés adja az értékes fűszert. A fekete bors erősebb, csípősebb ízű, a fehér bors kevésbé csípős, és enyhébben aromás, zamatos. Illóolajat, piperint, pirolint, karicint tartalmaz. Szemes és őrölt formában szinte minden ételhez adható (levesek, főzelékek, saláták, öntetek, mártások, húsételek, páclevek, halak, vagdaltak, gombás ételek). Egészben, frissen durvára törve, vagy őrölve használjuk. Az őrölt bors hamar elveszti aromáját, ezért inkább frissen őrölve, a főzés végén tegyük az ételbe.
A fehérbors a borscserje bogyóiból készül. Először a szemeket zsákokba töltik, majd több napig folyó vízben áztatják, így veszít színéből és csípősségéből is.
A fehérbors kb. 4 mm átmérőjű, fehéres, világos színű sima felületű golyócska. Nem annyira csípős, mint a fekete bors, ezért kedvelt, de azért ajánlatos óvatosan kezelni.

Zöldbors

A zöld bors az éretlenül szedett friss bogyó, melyet sós vízben vagy ecetben eltéve árulnak. Aromája a legintenzívebb, de szinte egyáltalán nem csípős ízű. Pástétomokhoz, fűszeres vajhoz használhatjuk.
A borsnak nemcsak ízesítő, de étvágygerjesztő hatása is van. Diétás étrendben viszont csínján bánjunk vele, vagy helyettesítsük borsikafűvel, mert gyomorizgató lehet.

Tároljuk száraz, hűvös helyen. Fontos még, hogy légmentes edényt használjunk, így tovább megmarad jellemző illata és aromája.

Fokhagymakrém házilag

Mit készíthetünk fokhagymából? Amellett, hogy a magyar konyha egyik fontos alapanyaga, ízesítője, itt van 2 fokhagyma-krém recept is.

Fokhagymakrém házilag

A nyers vagy sült fokhagyma felhasználásával házilag könnyen elkészíthető fokhagymakrémnek nagy hasznát vehetjük főzés során. Sokoldalúan felhasználható, különlegessé tehetünk vele ételeket, nem utolsó sorban „egyszeri felhajtással” nagyobb adag is elkészíthető, így megfelelő tárolás mellett bármikor gyorsan és egyszerűen felhasználható.

Fokhagymakrém házilag - nyers fokhagymával készítve

Hozzávalók: 2 fej (kevesebbel nem érdemes) fokhagyma, (olíva) olaj

Elkészítése: a fokhagymát szedjük gerezdekre, a gerezdeket pucoljuk meg. A nyers gerezdeket tegyük aprítógépbe, öntsünk hozzá kevés olajat és pürésítsük, amíg krémes állagú lesz (le is darálhatjuk). A pürésített fokhagyma ízesíthető (és konzerválható) sóval, néhány csepp citromlével.

Tárolása: légmentesen zárható dobozban vagy üvegben, olajjal felöntve hűtőszekrényben korlátozott ideig tárolható. Fontos, hogy tárolásnál az olaj lepje el teljesen a fokhagymakrémet.

Felhasználása: fokhagymával készülő receptekben ízlés szerint az ételekhez adagolva, de akár pirítóshoz vagy bundás kenyérhez is.

Tipp: a fokhagyma erjedésnek indulhat, ezért ha rövid időn belül várhatóan nem használjuk fel a krémet, érdemes lehet a fokhagyma gerezdeket röviden blansírozni vagy az apróra vágott fokhagymát olajban kissé megdinsztelni a pürésítés előtt. Így az erőteljes fokhagyma íz enyhíthető.

Fokhagymakrém házilag – sült fokhagymával készítve

Hozzávalók: 2 fej fokhagyma, só, felöntéshez (olíva) olaj

Elkészítése: a fokhagymákat (héjastul!) csomagoljuk alufóliába és 200 fokos sütőben süssük puhára (kb. 30-40 perc, függ a fokhagyma nagyságától). Sütés előtt a szár csúcsos részét visszavághatjuk a gerezdekig. Ha kihűlt, a gerezdekből nyomjuk ki kézzel a megpuhult fokhagymát (ezért is fontos, hogy előtte kihűljön) egy kisebb tálba, keverjük kiskanállal krémesre, ízlés szerint sózzuk. Azonnal is felhasználható.

Tárolása: légmentesen zárható dobozban vagy üvegben, olajjal felöntve hűtőszekrényben korlátozott ideig tárolható. Fontos, hogy tárolásnál az olaj lepje el teljesen a fokhagymakrémet.

Felhasználása: íze kevésbé “fokhagyma-intenzív”, mint a nyers fokhagymával készülő változaté. A krémmel ízesíthetünk szószokat és mártásokat, köreteket, vagy mártogatósokat is. Kenhetjük pirított kenyérre, de akár egész vagy szeletelt (nyers) húsok ízesítésére is használhatjuk. Fokhagymakrémes bélszín>>

Tipp: ízesíthető zöldfűszerekkel is (pl. kakukkfű, rozmaring), esetleg őrölt borssal, szardellafilével, stb.

További fokhagymakrém tippek

- Fontos, hogy mindkét fokhagymakrém esetében csak kiváló minőségű, hibátlan fokhagymával dolgozzunk!

- A felöntéshez használt olaj is átveszi a fokhagyma ízt, és szintén felhasználható főzésnél.

- Ha sózzuk a fokhagymakrémet ügyeljünk arra, hogy felhasználáskor az ételt kevésbé sózzuk.

- Mindig tiszta kanállal szedjünk a fokhagymakrémből és a tároláshoz használt üveg vagy doboz is legyen steril.
- Mindig zárjuk vissza légmentesen az üveget, vagy tároló dobozt felnyitás után.

- Hosszabb tárolás esetén ellenőrizzük rendszeresen a fokhagymakrémet. Ha színe, szaga vagy állaga gyanúsan megváltozott, dobjuk ki.

- Fokhagymakrém készítésével megmenthetjük a kiszáradástól a kamránkban tárolt maradék fokhagymát is. - Sütő helyett grillen is megsüthetjük a fóliába csomagolt fokhagymát.

- Nagyobb adag fokhagyma tisztítása és előkészítése során viselhetünk gumikesztyűt.

/Forrás: http://www.tutitippek.hu/ /

Fűszerek: a fokhagyma

Fokhagyma

Fokhagyma

A fokhagyma őshazája valahol Ázsiában volt, ahonnan hamarosan meghódította Indiát és a Közel-Keletet. Évelő, hagymás növény, több ezer éve gyógyszerként használják. Termesztik. A fokhagyma jellegzetes, intenzív szagát kéntartalmú vegyületek okozzák. Nem csak finom fűszer, hanem orvosság és egészségmegőrző szer is.

A magyar konyha egyik jellemző fűszere. Levesek, főzelékek, saláták, sültek, vadhúsok, szószok, kolbászáruk készítéséhez, de kedvelt a pirítós kenyér, vagy a lángosok ízesítéséhez is. Gerezdenként, összezúzva vagy fokhagymás só formájában is közkedvelt.

A fokhagyma antibakteriális és antimikotikus (azaz gombaellenes) hatása révén légúti megbetegedések és a Candida albicans okozta fertőzések kezelésében használatos. Továbbá tágítja az ereket is. Rendszeres, kúraszerű alkalmazása csökkenti a vér káros LDL-koleszterin-szintjét, antioxidánsként serkenti az immunrendszert, csökkenti a mellkasi fertőzéseket, véralvadásgátló hatású. Főbb hatásai közé sorolandó még az antibiotikus (antibakteriális), nyálkaoldó hatás. A népi gyógyászatban meghűléses betegségeket is gyógyítanak vele. A fokhagyma baktériumölő hatásának köszönhetően tisztítja a szervezetet. Enyhíti a menstruációs görcsöket is, segíti az emésztést, bélfertőtlenítő, féregűző hatású. Csökkenti a vérnyomást, segít megelőzni az érelmeszesedést és a szívinfarktust.  Sőt, a vámpírokat is távol tartja! :-)

Fűszerek: a fahéj

Fahéj

A fahéj évszázadok óta ismert, igazi egzotikus fűszer. Már a bibliai időkben is használták, mint illatszert, és mint füstölőt.

Fahéj

A fahéj (Cinnamomum zeylanicum) bokros, örökzöld faféle a babérfélék (Lauraceae) családjából, Sri Lankán (Ceylonon), a szomszédos indiai Malabar parton, Myanmar-on (Burmán) honos növény, ezen kívül termelik még Dél-Amerikában és Nyugat-Indiában is. Világosbarna a színe, kellemes, illatos az aromája, és meleg, édeskés íze van. A fahéj valamikor értékesebb volt az aranynál is. Egyiptomban balzsamozó szerként és bűvereje miatt keresték, a középkori Európában vallásos rituálékhoz, ceremóniákhoz és ízesítőszerként használták. Később a Holland Kelet-indiai Társaság kereskedelmében a fahéj volt a legjövedelmezőbb fűszer. Modern korunkban a fahéj sokféle étel ízesítésére szolgál, az édességektől a currykig. Európában és az Egyesült Államokban különösen népszerű a péksütemények ízesítésére.

A fahéj a belső kérge egy trópusi örökzöld fának, mely kb. 10-13 méter magasra nő. Rokon fahéjfajtákat találhatunk Indonéziában, Vietnámban és Kínában is. Miután lehántják a fáról a kérgét, hagyják egy napig száradni és érlelődni (fermentálódni), majd lekaparják róla a külső réteget. Ahogy a belső kéreg szárad, összetekeredik arra a jellemzően szimpla fakéreg tekerccsé, ahogy ismerjük. A ceyloni (vagy más néven valódi) fahéj rozsdabarna, vörösesbarna színű enyhén édeskés ízzel.

A Cassia (Cinnamomum cassia) - egy közeli rokon Malaysiából és Indonéziából. Nevezik még "kínai fahéjnak” is. Hasonlít az igazi fahéjra, de a cassia kérge csípősebb. kevésbé jóízű, és vastagabb, mint a fahéjé.

A fahéj a 16. - 18. században nagyon népszerű volt Európában, napjainkban jelentősége csökkent: a nyugati konyhákban a fahéj fő felhasználási módja a különféle desszertek, gyümölcskompótok ízesítése, melyeket a legtöbbször a fahéj és a szegfűszeg keverékével ízesítenek.

A téli, karácsonyi időszak egyik legkedveltebb és egyik legelterjedtebb, minden konyhában megtalálható fűszere a fahéj. Kapható darabokban és őrölve is. A darabos fahéjat gyümölcslevesekbe, gyümölcsmártásokba, valamint forralt borba főzzük. Az őrölt változatát keverjük diótöltelékbe, diós sütemény tésztájába, de nem hiányozhat a mézeskalácsból sem. Porcukorral összekeverve az őrölt fahéjat kiváló tejbedara, tejberizs szórására. Az utóbbi időkben különféle teák, rágók, cukorkák is készülnek fahéj felhasználásával. Karácsonyi díszeink, koszorúk készítéséhez mint dekorációs anyagot is felhasználjuk, és népszerűek ilyentájt a fahéjas illatosítók, illóolajok is.

Gyógyászati szerepe: A fahéj segíti a vírusok, baktériumok és gombák elpusztítását. A fahéj fertőtlenítő hatóanyagokat tartalmaz, ezért gyakran használják a népi gyógyászatban a gyomor-bél csatorna fertőzései és légúti fertőzések ellen. A kéreg antibakteriális, összehúzó, szélhajtó, görcsoldó és hányáscsillapító. Az illóolaja pedig antibakteriális hatású. Segíti az emésztést, ezért enyhíti az emésztési zavarokat, a kólikát, a hányingert és a bélszelek túlzott távozását.

Teakeverékként segíti az étvágy és emésztés javulását, erősíti a gyomrot, javítja a szájüreg gyulladásos folyamatainak gyógyulását. Egyéb kedvező tulajdonsága, hogy a benne lévő tannin miatt megállítja a vérzést és a hasmenést. Javítja a vérkeringést, ezért csökkenti a hűléses betegségek tüneteit. Fokozza az inzulin hatékonyságát, javítja a glükóz toleranciát. Ellazítja a méhet, ezért csökkenti a menstruációs panaszokat. Nyugtató hatású, az egész testben melegségérzést vált ki.